Ha már a juhok gyapjától, az elejétől kezdjük a nemezelés gyakorlatát, fontos tudni, hogy a juhot óvni kell a tüskés, indás gyomoktól -amennyiben nemezelni szeretnénk ebből a gyapjúból-, ugyanis ezek a bundájába jutva megtépik, ezenkívül nem szabad olyan gyári festékanyaggal az állat szőrét bekenni, megjelölni, amelyek mosással nem távolíthatóak el. Óvni kell az állatot a megfázástól, a tűző naptól, a párás istállóban tartástól, amelyek

megizzasztják. A gyapjúnyíráshoz meleg, száraz idő az ideális. A korán nyírt gyapjú fehérebb, tisztább, persze vigyázni kell, hogy az állat ne fázzon meg. A nyírás megkezdése előtt a bundáról lecsüngő koloncokat le kell vágni. A juh lábairól, a bundájáról minden tüskés gyomot, szalmát vagy egyéb szennyező anyagot el kell távolítani, hogy ne keveredhessen a gyapjúba. Közvetlenül a nyírás után előválogatni szükséges a gyapjút a színgyapjú elkülönítése céljából. A gyapjút ritka szövésű hálóval vagy lécráccsal ellátott asztalra helyezik, óvatosan szétterítik, anélkül, hogy szétszakadozna, megrázzák, ezáltal a szennyeződések, koloncok kihullanak belőle. A tiszta, egynemű gyapjút addig szárasztják, amíg száraz tapintású nem lesz. Tárolásra a faalátétes, fedett raktárak szükségesek, hogy biztosított legyen a légmozgás és a nedves vagy égető időjárástól való megfelelő védelem. Közben felügyelni kell, átnézni, hogy a hibás részek legyenek eltávolítva. Ezután a gyapjú kimosása kerül sorra, hogy a vízben oldódó idegen anyagok eltávozzanak, mint például az izzadságmirigy terméke. Ez a munkafolyamat azért szükséges, hogy megakadályozza, hogy ezek az anyagok ismét kicsapódhassanak a gyapjúra.