Amilyen nagyszerű, szép és meleg ez az anyag, annyira egyszerű az elkészítése. Először is a kellékek: száraz, tiszta gyapjú, közepes méretű tál, szappan (a legjobb a háziszappan). A víz legyen kellemesen langyos. Ha sablonnal dolgozunk, szükséges még karton, olló és a nemezeléshez szükséges asztal. Vigyázzunk, hogy a száraz gyapjút ne vizezzük össze, ezért jobb, ha nem az asztalon, hanem távolabb tartjuk. Ha mégis valamennyi összevize-

ződött, felhasználhatjuk mint tömőanyagot. Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk készíteni, és hogy minden kellék legyen ellőttünk. Nem tesz jót a munkának, ha félbehagyjuk, viszont ha mégis, legtöbb egy napig szabad ezt, de addig is tartsuk vizesen a gyapjút. A gyapjút szedjük rétegekre, majd függőleges és vízszintes irányba rakjuk le, ez fontos, ettől áll össze a gyapjú. Három egymásra rakott vékony réteg (függőleges, vízszintes, függőleges) képez egy tulajdonképpeni nemezréteget. A tárgyunk határozza meg, hogy hány réteget kell felvinnünk, tehát hogyha valami tartósabb, erősebb tárgyat szeretnénk, több réteget is egymásra rakhatunk, ha pedig inkább dísztárgyat, akkor elégséges három réteg. Miután a rétegek megvannak, a kezünket és a szappant vízbe mártjuk és a gyapjú fölött kezdjük szappanozni a kezünk, úgy, hogy a szappanbuborékok és a víz benedvesítse a gyapjút, ügyeljünk, hogy apró cseppekkel kezdjük, egyenletesen végezzük, ne legyen a tál melletti része sokkal vizesebb, mint a külső része. Óvatosan elkezdjük nyomkodni, egyik kezünket a másik mellé helyezve, ha kell, vizezzük és szappanozzuk. Amikor úgy látjuk, hogy már egyformán nedves az egész gyapjú, elkezdjük erősebben nyomkodni, súrolni, közben még alakíthatjuk, formázhatjuk. A nemez gyúrás közben összemegy, ezt is vegyük számításba, ha méretre készítünk valamit. Ha készen vagyunk a gyúrással, a nemeztárgyat jól kimossuk, ezután átöblítjük, majd száradni tesszük. Utólagos gyúrással segíthetünk a nem sikerült részeken.